Krisztus születik! Dicsőítsétek!

Krisztusban kedves Testvéreim!

            Jézus Krisztus test szerinti születését ünnepeljük, s ahogy énekeljük: „az ég és a föld” együtt ünnepel. Görög atyáink még „Születésnapnak” mondták ezt, és a karácsonyi ikonokon vagy a naptárban is megnevezésként olykor „a születés” szó szerepel. A Karácsony titkának legszebb megértetése a születés síkján lehetséges. „Gyermek születik, fiú adatik nekünk…” – jövendölte Izajás próféta. Mi pedig „A család évében” tudatosítjuk, hogy nem akárki az Újszülött itt, Karácsony reggelén. A várva várt Messiás ő, aki „megszabadítja népét bűneitől”.

            Mégis, a világ Megváltójának születésnapján átéljük azt is, hogy alapvetően fontos életünkben a születés. A családban legalább háromnegyed esztendőt várunk egy-egy születésre. Mint mindig, manapság is repeső várakozással fogadjuk vagy kellene fogadnunk a kis jövevényt, akinek érkezése öröm és vigasz a szülők számára, s örömteli társaságot ígér minden testvérnek. „Az asszony, aki szül, szomorú, mert eljött az ő órája.” – mondotta az Üdvözítő kínszenvedése előestéjén. Majd így folytatta ennek a sajátos anyai tapasztalatnak a megfogalmazását: „Amikor azonban megszülte gyermekét, nem gondol többé gyötrelmeire, mert örül, hogy ember született a világra”. (Jn 15,21)

            A család a születéskor újul meg. Ilyenkor adja át a stafétát egyik nemzedék a másiknak. A felsíró gyermek a jövő hordozója. Kicsinysége, törékenysége ellenére benne leli örömét mindenki. Körülrajongják a testvérek, simogatják a szomszédok, dédelgetik az idősebbek, és nevelik a szülők. Még ha a gazdasági válság miatt aggódnánk is jövőjéért, az újszülöttet legdrágább kincsünknek tekintjük. „A nemzetek zsengéjét vezeti ma az ég teeléd, ki mint gyermek pihensz a jászolban, midőn a csillag odahívja a bölcseket.” – imádkozzunk Karácsony éjjelén.  „És ott ezeket nem kormánypálca, nem trón ejtik bámulatba, hanem a legvégső szegénység.”(Ipákoj)

            Ma, amikor az Üdvözítő született nekünk, sokszorosan örvendezünk. Ez a születés a legjelentősebb, hiszen személyében nemcsak a várva várt Messiás, hanem az örök Isten jön le közénk. Ő az, akiben ég és föld összeér, Ő Maga a mi igazi karácsonyi csillagunk, aki megvált és világos utat mutat előre. „Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága” – mondja róla az evangélista. Személyében ugyanis maga Isten lépett be világunkba. A Szentháromság, minden család ősképe és mintája nyílt meg előttünk. Ő a közvetítő Isten és ember között. Kisded létére is Istenember. Törékeny testében is az erő forrása. Szegénységében is mindnyájunk gazdagítója. Mert Ő nemcsak Emberfia, hanem Isten Fia, Megváltó is. A teljes karácsonyi konták utolsó versszakában a himnuszköltő a Szűz Anya ajkára ilyen hitvallást tett: „Üdvözítsd a világot, Üdvözítő, mert ezért jöttél, [...] Vezetőm, Fiam, Teremtőm, Szabadítóm, kisded csecsemő, örökkévaló Isten.”

Fa fölött, fa alatt Őt keressük, Reá számítunk, Tőle várjuk örömünket, mindenünket. Neki mondjuk leginkább azt, amit a legkedvesebb gyermek bölcsőjénél suttogunk: „Drága csillagom!” Ő a hajdan megjövendölt „Jákobban feltűnő csillag”, Övé a Bileám próféta által Izrael sarjaként megjósolt jogar. Ő az ünnepünk értelme, és ha rábukkanunk, mindenünk megvan. Nélküle viszont üresek maradnánk. „Fuss a csillag után, hozz ajándékokat a mágusokkal, aranyat, tömjént és mirhát!” – bíztatnak egyházatyáink, élükön a Hittudós Szent Gergellyel.

            Szent Bazil pedig, akinek liturgiáját az idén karácsony első napján végezzük, az örök karácsonyi gondolatot fogalmazta meg Miatyánk előtti imánkban: „Istenünk, taníts meg, hogy ...egyesüljünk Krisztusod szent testével s vérével, és hogy azokat méltóan vevén magunkhoz, az élő Krisztust őrizzük szívünkben lakóul, s a Szentlélek templomaivá legyünk!”

            Ünnepünkön az élő Krisztus hordozói leszünk, ha méltó módon megáldozunk, szentségekhez járulunk. S az Ő jelenléte átjárja majd családunkat: kis és nagyobb családunkat is. Ha Isten lépett be világunkba, Szent Józsefhez hasonlóan mi is fogadjuk őt házunkba, otthonunkba, s kötelezzük el magunkat mellette mindörökre! Engedjük be életterünkbe, kis és nagy családunkba!

            Ez év tavaszán, főpásztori kinevezésem napján épp „A család évét” nyitották meg hittestvéreink. Az Apostoli Szentszék gondoskodása folytán aznap egy új nagycsalád is létrejött: a Zempléni Főesperesség híveivel bővült a már igencsak megfogyatkozott Miskolci Exarchátus. A születés titkához hasonlított ez is, bár már két élő egyházi csoport fonódhatott egybe. Hirtelen egy nagycsalád atyja lettem, ahol tízezrek találkoznak az istenhitben és Krisztusba vetett reményben. Ez év karácsonyán őszinte köszönetet mondok mindazoknak, akik imáikkal kísérték e nagy vállalkozás kezdetét, a püspökszentelést és az első liturgiákat. Azoknak, akik bármi áldozatot hoztak azért, hogy a megfogyatkozó borsod-abaúji és csereháti közösségek kibővülhettek és életképesebbekké válhattak. Tanúja vagyok egy új nép születésének, amely a Borsodi és Zempléni Főesperesség hatvan parókiájából és leányegyházaink buzgó népéből jön létre. Az Úr, a Betlehemben közénk jött Megváltó áldja meg mindazokat, akik e nagycsalád összekovácsolódását és benső békéjét szolgálják, akik adományaikkal vagy imáikkal segítik elő valami új dolog születését. „Nézzétek, én valami újat viszek végbe”, tolmácsolja a próféta a megváltó Úr szavát, „már éppen készülőben van; nem látjátok?” (Iz 43,19). Kis és nagy családunkban „minden lélek szinte anyaölként fogadja magába Krisztust"! Engedjük, hogy e világra jöjjön általunk, bennünk, körünkben is! Kimondatlanul is oly sokan szomjaznak az ő kegyelmére és jelenlétére. Engedjük megnyilvánulni Őt Anyaszentegyházunkban, görögkatolikus egyházközségeinkben, s különösen is családunkban, melynek Ő a vezércsillaga! Mert Krisztus születik!

     + Atanáz

 apostoli exarcha

panidoszi c. püspö