A magyar Katolikus Karitász 80 évvel ezelőtti megalakítására és 20 évvel ezelőtti újraindítására emlékező nagyszabású kiállítás nyílt Veszprémben, a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény épületében.

A megnyitó alkalmából zsúfolásig megtelt a kiállítás mindhárom terme. Egyházi méltóságok, a Karitász vezetői, önkéntesei hallgatták Márfi Gyula érsek megnyitó beszédét. A főpásztor a szeretet szó többféle jelentését értelmezve jutott el a cselekvő szeretet, az agapé fogalmához. A szeretet tiszta, önzetlen, viszonzást nem váró formájáig, ami nélkül semmiféle más szeretet nem létezhet, és ami nélkül nincs karitatív munka. Az önzetlen, adni akaró szeretet tehát, nem hiányozhat sohasem. Ez az, amiről Jézus mondta, hogy nagyobb boldogság adni, mint kapni. Szent Pál, amikor a karizmáktól ír, megemlíti a jótékonykodást és az irgalmas szeretetet is. Az ember nem is gondol arra, hogy a karitászt is meg kell tanulni, hogy szakszerűséget kíván. Ezért működnek plébániai, egyházmegyei és országos karitász szerveztetek - folytatta az érsek. Valóban speciális kegyelmi ajándék az, hogy valaki szakszerűen tud segíteni például katasztrófahelyzetekben. A nagyobb egyetemeken a karitászt már tanítják , ebből ma már diplomát lehet szerezni. Nagyon fontos, és imádkozzunk azért, hogy az ő munkájukat is hassa át az önzetlen szeretet, ami görögül agapénak, latinul karitásznak mondunk - fejezte be Márfi Gyula.

Écsy Gábor, a Katolikus Karitász országos igazgatója mondta a következő megnyitóbeszédet. 1931. október 7-én Budapesten megalakult a Szent Erzsébet Karitász Központ s ez egyben azt is jelentette, hogy Magyarországon létrejött a szervezett karitász. Erre emlékezik a kiállítás, folytatta Écsy Gábor atya, bár ezt a tevékenységet igazából sem számokkal, sem képekkel nem lehet hitelesen bemutatni. De nem is ez a cél, hanem az, hogy felhívja a figyelmet arra a 80 évvel ezelőtt elkezdődött karitatív munkára, amelyet elődeink nagy elkötelezettséggel végeztek. Szegények mindig lesznek veletek - halljuk Jézustól az Evangéliumban. Az Egyházban mindig sokan voltak, akik ezt észrevették. És szervezetten dolgoztak azért, hogy a bajokat enyhítsék. XVI. Benedek pápa azt mondta Ausztriában a karitász önkénteseknek, idézte Écsy Gábor, hogy milyen jó olyan emberekkel találkozni, akik a mi társadalmunkban próbálnak arcot adni az Evangélium üzenetének, látni időseket és fiatalokat, akik az egyházunkban megtapasztalhatóvá teszik azt a szeretet, melynek bennünket, keresztényeket el kell töltenie. Isten szeretete ez, mely embertársainkban felismerteti velünk a felebarátot, a fivért vagy a nővért. Ebből a kiállításból kiderül, hogy milyen sokan voltak olyanok, akik arcot tudtak adni az evangélium üzenetének, akik felismerték a rászorulókban a szenvedő Krisztus arcát.

Nagy Károly kanonok, a székesegyház plébánosa az egyház nagy személyiségeit - többek között Páli Szent Vincét, Szent Lujzát, Szent Erzsébetet - idézte, akik a karitász krisztusi útján jártak. A hazánkban legnagyobb számban működő ilyen rend, a vincés nővérek rendje volt, akiknek a II. világháború előtt 770 rendházuk volt Magyarországon, több tízezer nővérrel. Ma már csak hetvenheten látják el e szolgálatot, közülük hárman az egyházmegye területén, Tapolcán szolgálnak - mondta Nagy Károly. Nagy Károly különös jelként értékelte azt a tényt, hogy 1931-ben éppen az ő elődjét bízta meg a veszprémi megyéspüspök a karitász megszervezésével. Ezután nagyívű történelmi visszatekintés következett, melyben a kanonok érdekfeszítő részletességgel beszélt a korszerű szeretetszolgálat történelmi előzményeiről.

Zagyva Richárd, a Karitász Veszprém Főegyházmegyei Igazgatója virággal köszöntötte Csóka Karolát, aki 1992-ben újraszervezte a Karitászt Veszprémben. Csóka Karola elmondta, hogy valóban nagyon fontos ebben a munkában is felkészült szakemberek képzése. Nagy öröm számára, hogy Veszprémben ez már megvalósult. A saját életéből vette elő a példát: amikor ő elvégezte a líceumot, utána szociális képzőben folytatta tanulmányait, tehát volt katolikus szociális képzés.

A megnyitó befejezéseként Zagyva Richárd tárlatvezetés helyett tárlatelmesélést tartott, mert mindhárom termet zsúfolásig megtöltötték a vendégek. Az egyetemes karitásztörténet nagy alakjainak képei, Páli Szent Vince ereklyéje, a magyar karitász 1931-es megalakításának dokumentumai, fő szereplőinek képei, a fővárosi, az országos és a Veszprém megyei karitász megalakulásának tárgyi emlékei kaptak helyet a legnagyobb teremben. Hirdetmények, plakátok igazolták mindazt, amiről a megnyitóbeszédben hallhatott a közönség. Különösen érdekes volt az a dokumentumgyűjtemény, ami a kommunista diktatúra idején végzett karitászmunkáról szólt. Egy kisebb teremben az 1991-es újraindulás tárgyi emlékeit találhatják meg a látogatók. Ruhák, színes kiadványok plakátok szólnak erről a korr ól. A harmadik teremben pedig a katasztrófák éve felirat alatt a 2010-es esztendő külföldi és magyarországi természeti csapásai utáni karitászmunkáról kaphat képet a látogató. A haiti földrengés megrázó felvételei, a felső-magyarországi árvizek és a kolontári - devecseri vörösiszap-ár utáni újjáépítés története bontakozik ki. Természetesen amint végét ért a megnyitó ünnepség, mindenki közelről is szemügyre vehette a kiállított tárgyakat.

Écsy Gábor elmondta, hogy szándékuk szerint vándorkiállítást indítanak el innen Veszprémből, amit ősszel Esztergomban mutatnak be, majd terveik szerint minden egyházmegyében megismerhetik ezt az anyagot a következő évben.

A kiállítás (cím: Veszprém, Vár utca 35.) október 15-ig tart nyitva, hétfő kivételével naponta 10-17 óráig.

_{Dippold Pál/Katolikus Karitász}