|
Jeles napok a szőlősgazda naptárában
2010.01.19. 11:18
A XXI. század embere már nagyon keveset tud a régi idők népszokásairól, amelyekben a magyar nép lelkivilága, parasztságunk szellemi kultúrája olyan jellemzően mutatkozott meg. Legtöbb népszokásunk az ünnepekhez, az esztendő jeles napjaihoz fűződik, ezek a napok hosszú századokon át a paraszti közösség ünnepei voltak. Népszokásaink hasonló nemzeti értéket jelentenek, mint a népzene vagy a népművészetnek más ágai, ezért megőrzésük vagy legalábbis emlékezetben tartásuk magyar kötelesség. Az alábbiakban a szőlőtermeléssel kapcsolatos, jellegzetes népszokásokról emlékezünk meg. Célunk nem csupán a régi, szép hagyomány felelevenítése, de annak bemutatása is, mennyire átjárta a régi idők emberét az embertársak iránti szeretet és a közösségi érzés.
Január 22. - Szent Vince napja
A Vincentius latin név rövidüléséből származó Vince győztest, győzedelmest jelent.
Vince országosan ismert borvédőszent volt. Napja általános termésjóslónap. Vincét a középkortól kezdve úgy tisztelték, mint aki legyőzi a tél sötét hatalmait és előkészíti a lassan közeledő tavasz útját. „Ha szent Vintze napja fénylik, azt mondják a boros gazdák, hogy meg-telik a pintze, és sok jó bort várhatni.” (Száz esztendős kalendáriom - 1799.) „Ha megcsordul Vince, tele lesz a pince” De ki volt Szent Vince, akit védőszentjüknek tartanak a magyarországi vincellérek is? Zaragozai Vincét, a Diocletianus-féle keresztényüldözés idején Valenciában vetették börtönbe, 304-ben halt vératúhalált. Csontjait Valenciában őrzik. Neve latin eredetű (Vincentinus), jelentése győzedelmes. Európában jól ismert védőszent, aki Portugália patrónusa, a vigneroni szőlőhegyeké, a német és a francia vincelléreké, tévesen a nevében levő bor (vin) szótag alapján a párizsi borkereskedőké is.
Szent Vince hispániai vértanú, Szent Valér püspök diákja. A Római Birodalom Hispánia részén, a keresztyén üldözés idején, 340-ben a hite miatt megkínozták a zarragozai diakonátust, de a szolga nem tagadta meg hitét, a kínzások következtében meghalt. A halottat kitették a város melletti rétre, és a monda szerint az égből leszállt egy madár és a hullát eltakarító vadakat elriasztotta. Ezután zsákba varrták és bedobták a tengerbe, de a hullámok mindig kivetették a partra. A kínzók vezetője miután nem tudott megszabadulni a hulláról és érezte, hogy az áldozat milyen állhatatos volt, felkiáltott: Vicentus! Azaz győzedelmes. Nem tudta hitében megváltoztatni, de halála után sem tudott megszabadulni tőle. A keresztényüldözés után Vincét szentté avatták és a halászok, valamint a szőlőtermesztők védőszentje lett. Szent Ágoston több prédikációt mondott a szent tiszteletére, Rómában három templom viseli a nevét.
Egyetlen leírásban, kódexben sincs arra utalás, hogy a szőlőhöz, borhoz bármi köze lett volna, a szőlészek, borászok mégis egyik védőszentjüknek választották.
Szent Vince tisztelete főleg Franciaországban terjedt el. Hogy szentük a bor patrónusa lett, annak oka nagy valószínűséggel nevének népies etimológiája: Vin-Cent (százszoros bor). Franciaországon kívül a keresztény bortermelők Elzászban, Dél-Németországban és Ausztriában részesítik tiszteletben. Párizsi borkereskedő-társulások még a barokk időkben is verettek olyan pénzt, amelyen egyéb szentekkel együtt Vince is látható. A csongrádi Szent Vince borrend nem véletlenül vette fel éppen ezt a nevet. Szerintük a homokos talajon való munka épp oly gyötredelmes és kitartást igénylő, mint amilyen Szent Vince élete volt.
Tiszteletére kápolnát, templomot nyilván azért nem szenteltek a szőlőhegyekben, mert télidőben úgysem tudták volna búcsúnapját méltóképpen megünnepelni. Ez alól kivétel azonban a Sárospatak közelében lévő Szentvincehegy, a helybeli nép ajkán Szemince, amelyen a középkorban (1238) szőlők között dominikánus klastrom állott.
Hagyományok, szokások
Vince napjának időjárásból a vincellérek, borászok az őszi szőlőtermésre következtettek. Ezen a napon kimentek a szőlőbe, a fagyott szőlőből egy darabot levágtak, ezt nevezzük Vince vesszőnek. Ezt otthon vízbe tették és hajtásaiból jósoltak az az évi szőlőtermésre. Nagyon nagy hidegben a rügyek elfagynak és így ki sem hajtanak. A népi időjóslás alapján „ha Ágnes hideg, engesztel Vince, hogy teljék a pince”. Általában január idusán a nagy hidegek megszűnnek, és felmelegedés következik be, ezért mondja a mondóka „ha megcsordul a Vince, tele lesz a pince” A szőlősgazdák Vincét ősidőktől kezdve úgy tisztelték, mint aki legyőzi a tél sötét hatalmát és előkészíti a lassan közeledő tavasz útját.
Elterjedt szokás volt az is, hogy a szőlőterület széleit szentelt borral vagy szentelt vízzel locsolják meg. A hiedelem szerint, ha Vince napján esik az eső, akkor sok borra számíthat a gazda.
A kopácsi gazdák szerint sok bort kell inni ezen a napon, hogy bő legyen a termés. Mind a vincevessző hajtatása, mind pedig a pincelátogatás a magyar nyelvterület más részein is szokás volt. A Vince-napi borral kapcsolatos hiedelemnek névetimológiás hátteret tulajdonít a kutatás a vinum bor szóval való rokon hangzás révén.
A Bács megyei Topolyán a várható kukoricatermésre jósoltak a Vince-napi időjárásból: amilyen hosszú jégcsapok lógnak az ereszen, olyan hosszúak lesznek a kukoricacsövek.
Még a századforduló táján is a pécsi szőlősgazdák Vince napján egyik pincéből a másikba járva szoktak együttesen áldomásozni, ezt nevezik Vince napi pincejárásnak.
A moldvai magyaroknál a következő változatot jegyezték fel:
Fényes Vince, tele pince.
Ködös Vince, üres pince.
A Vince-napi időjárási regula a vajdasági magyarok körében így szól:
Ha fénylik Vince, megtelik a pince.
Ha csepeg, csurog, kevés lesz a borod.
A csongrádi Szt. Vince borrend Vince napi köszöntője:
Ha megcsordul a Vince, megtelik a pince
Régi igazság ez. Igaz-e jó Vince?
Most, hogy ünnepeljük névnapodon Vincét,
Telj meg áldással Te, s csorduljon meg pincéd!
Ópusztaszer, Szekszárd, Siklós, Balatonfüred városok minden évben méltó ünnepséggel emlékeznek meg a Szentről.
http://www.krepuska-feszt.hu/bornaptar.html
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
